Miért most jöttél el újra?Megölni nem tudsz még egyszer...Gyilkosból csak egyre futja.Nem kiáltottalak elégszer? Én emlékszem: minden Te voltál...Nem kaptam levegőt nélküled.Hiányodba belefojtottál.Itt vagy megint. Te s a rémület. S mindennek dacára: akarlakNem úgy, mint…

Elmúlt az ifjúságom, s úgy suhant tova, hogy észre se vettem. Nem tettem maradandóvá. Állandóan egy valaki emléke árnyékolta, vagy fényezte be az életem. Aki már olyanná fajult szívemben, mint egy ködbe vesző álom. Valóság és illúzió vékony határán élek vele. Mint valami…

John Steinbeck –  Édentől Keletre HUSZONNEGYEDIK FEJEZET  2 Benn a házban megterítettek ebédre. – Szerettem volna a fa alatt teríteni – mondta Lee. – Úgy, mint máskor, de a levegő hűvös. – Úgy van, Lee – mondta Samuel. Az ikrek némán bejöttek, és…